Godina izdanja: Ostalo
ISBN: Ostalo
Autor: Domaći
Jezik: Mađarski
Oblast: Vinogradarstvo

Szlávics Károly: A szőlőtermesztés története a Szabadka–Horgosi-homokvidéken

Szabadka város szőlőtermesztésének története időrendben több szakaszokra osztható, ami területének növekedésével és csökkenésével is kimutatható.

A hódoltság utáni területnövekedés a lakosság számának gyarapodásával magyarázható, egészen 1843/46-ig tartott. Ebben az időben a szőlők területe 2700 hektár volt. A szabadságharc után a gabonakonjunktúra idején, az aránytalan borbehozatal és borhamisítás miatt a szőlők területe csökkent, ez egészen a 19. század végéig folyatódott.

A szőlőtelepítés második növekedési hulláma a filoxéra utáni nagy szőlőtelepítések következménye volt. Szabadka 1880-ban kezdte el homokos területeinek eladását szőlőtelepítés céljából. Ezeknek a nagyméretű telepítéseknek köszönhetően becslések szerint a 19. század végén, a 20. század elején, érte el az első csúcspontot, melyet 1906-ban jelentősen túl is szárnyaltak. A statisztikai adatok szerint ez kb. 10 évvel később történt. A szőlők területe egészen 1917-ig növekedett, amikor 5663 hektár volt ezen a területen szőlő alá vonva.

Különösen intenzív szőlőtelepítések folytak a Csongrád megyében lévő Horgos–Királyhalmon és Kelebián. Ezekben a településeken alakultak meg az első hegyközségek.

Korszerű, üzemi ültetvényeivel Horgos–Királyhalom az ország szőlőtermesztésének élvonalába tartozott.

Az SZHSZ Királyság megalakulásával a homoki szőlőtermesztés elszakadt az anyaországtól. A régi, bejáródott piacok elvesztek, újak pedig nem alakultak ki. Az SZHSZ Királyság jelentős szőlőterületekkel bővült, amit nem kísért megfelelő kereslet. A helyzetet nehezítette az aránytalan adórendszer, a borárak csökkenése, az újratermelési anyagok mértéktelen árnövekedése, gazdasági válság stb. Többen szőlőik kivágására kényszerültek, ami ahhoz vezetett, hogy Szabadka város területén a szőlők területe kb. 40%-kal csökkent. Ennek ellenére ebben az időpontban létrejött több pincészet, ezek a minőségi termékeiknek köszönhetően gazdaságosan működtek.

1945 után az államosítás éppen ezekre a jól felszerelt szőlészetekre, pincészetekre vonatkozott. Ezzel a magántulajdonban lévő szőlőtermesztés élvonala megsemmisült. A harmadik növekedési hullám az 1950-es évek elején kezdődött. A magántermelőket az 1952. évi törvény is segítette. A társadalmi szektorban megkezdik a nagyüzemi szőlők telepítését. A területnövekedés egészen 1969-ig folytatódott. Abban az évben 6738 hektár szőlő volt a jelzett területen, ami a mindenkori legnagyobb terület. Majd visszafejlődött a szőlészet. 1975 után rohamos területcsökkenés következett be, ez 2005-ig tartott. Az új évezredben újabb mélypont következett. Okai a hosszú évek során halogatott és későn végrehajtott szerkezetváltásban, a jövedelmezőbb gyümölcstermesztés intenzív fejlődésében, a Palicsi Pincészet által diktált alacsony felvásárlási árban keresendők.



(Részlet a szerző utószavából)



Megjelenés éve: 2019

Műfaj: helytörténeti írás
L.1. KUT. 48