ISBN: Ostalo
Godina izdanja: 1986
Autor: Domaći
Jezik: Mađarski

Az a vélemény, amely szerint a benne élő nosztalgia a már régóta lehetetlen, és számára használhatatlan, nagy, eposzi formák után az a madzag, amire a költő verseit fűzérnek felfűzi - ellenőrizhetetlen. Mindenesetre a ciklusokba szerveződő versírásnak az ebben a könyvben olvasható alfaja: a lírai napló egyenesen rá van szorulva a prózaírás kelléktárába tartozó eszközök használatára is. Persze nem azért, hogy elbeszéljen - bár ez sem egyértelmű -, és azért sem, mert a műfajokat összegyúrva az eposzi teljességet reméli újrateremteni az alkotójuk. Miért hát a műfajokat összegyúrva az eposzi teljességet reméli újrateremteni az alkotójuk. Miért hát a műfajok hibridizálása? Ez talán mégsem elhatározás dolga, olyankor a ló és a szamár sem tudatos kísérletezők: a majdan születő öszvéreket mégis igába vonják majd valakik, használati értékük van tehát - de nem szüleik határozzák meg az árukat. El sem kerülhetem annak a látszatát, hogy könyvem elejére mottóul választott Vas István sorokkal kupeckodni akarok:
Gőg görcse, kerge kör! Nem volt soha a művész
Tragikumánál nevetségesebb!
Te kövessed az ősforrást, a bedugultat:
A meggyalázott` átlagéletet.