ISBN: Ostalo
Godina izdanja: 1985
Jezik: Mađarski
Autor: Strani

A Hunok És Attila (Huni I Atila),sa tragovima žutih fleka od stajanja.

Szerző:Szekeres László.
Kiadás éve és helye:1985 Újvidék.
Kiadó:Forum Könyvkiadó Intézet.
Felelős kiadó:Bányai János
Sorozat címe:Kövek.
Oldalszám:156 oldal.

A Kárpát-medence és ezen belül a mai Vajdaság történelmének egyik leg­mozgalmasabb korszakáról beszéltünk a könyvben. A történelemnek olyan szakasza volt ez, amelyről ugyan maradtak írott feljegyzések, de – mint lát­tuk – nem adnak kielégítő választ a felmerülő kérdésekre. Számos még a nyitott probléma, a megvilágításra váró részlet, amelyek megoldásában a történelem­tudomány mellett a régészetre különösen sok feladat vár. Feltehető a kérdés, hogy az eddigiek során a kutatásokat illetően, vidékünk, a Vajdaság mennyit vállalt és a vállalásból mennyit teljesített.

Az utóbbi száz évben amióta felénk aktív népvándorláskori régészeti kutatás folyik, szinte megszakítás nélkül az érdeklődés középpontjában állnak a hu­nok. Csakhogy az ásatások főleg a leggyakrabban jelentkező, nagy kiterjedésű avar temetőkben folytak, miközben a hunkori, vagy hun korszakban nyúló, úgynevezett késő-szarmata lelőhelyek feltárása meglehetősen elhanyagolt maradt.

Ha vidékünk stratégiai helyzetét (a késői hun birodalom szempontjából) vizsgáljuk, könnyen megállapíthatjuk, hogy fekvése ideális: a Duna (vajdasági) szakasza Bizánc felé a közös határ egyik legfontosabb része volt. A hunok be­vándorlása is ezeken a területeken történt. A Tisza alsó folyása mentén volt a hunok vezértörzsének központi szállása, a mai bácskai részek, a már itt talált szarmata sáncrendszerre való tekintettel, biztosan meghatározott szerepet töl­töttek be, mind a megtelepülés mind a később kialakított védelmi rendszer megszervezésében. Mindezek ellenére, akármilyen furcsán hangzik is, a mai Vajdaság területén eddig egyetlen összefüggő hun temetőt vagy kimondott hun települést sem tártunk fel. Igaz másutt sem. Azok a leletek, amelyekről ma a vajdasági régészek nyilvántartást vezetnek összesen tíz lelőhelyről kerültek be a múzeumokba. Számos olyan lelet fekszik a múzeumi raktárakban, amelyek a behatóbb vizsgálatot várják. A régebbi anyag vizsgálata mellett, természe­tesen, intenzívebbé kellene tenni az ásatási tevékenységet is, amelynek a célja a hunok kutatása lenne. Egy ilyen irányú újabb kutatás kiindulópontjaként különösen alkalmas területnek látszik a Zentától délre elterülő, már említett Mákospart, ahol tíz évvel ezelőtt folyt egy nagyméretű mentőásatás, s ahol még van mit kutatni. Itt még sok kellemes meglepetés érheti a régészeket. Egy másik helyen, Novi Banovci környékén is sok mindent rejteget a föld. Itt Frus­ka gora északi lábánál, ahol egykor a Sirmiumból kiinduló és a Dunának tartó római katonai út végetért, véletlen leletek alakjában egy egész sor jellegzetes hunkori tárgyat szedtek már eddig is össze. Tipikus hun cikádák és gót ízlésű fibulák kerültek elő.

Egyébként, a hunoknak alávetett vagy a hunokat túlélő népek tárgyi hagya­téka az uralkodó hunokénál számottevőbb. A Bácskában feltárt első népván­dorláskori temető is a gótoké vagy a szkíreké volt (Monostorszeg). Kovinban, Adorjánon, Sremska Mitrovicán és a Zimony melletti Kormadinon pedig min­den kétséget kizáróan gepida temetők kerültek felszínre.

Fejezzük be azzal, hogy a társadalmi támogatással folyó kutatások reménytkeltőek, s hogy ez a munka az ismeretterjesztésen túl ismét rátereli a figyelmet a további kutatómunkára.

Tartalomjegyzék
BEVEZETÉS - 5.
I.A NOMÁD NÉPEK ÉS EURÓPA - 9.
II.AZ ÁZSIAI HUNOK - 15.
A.hatalom zenitjén - 16.
Ellentétek Kínával - 20.
III. A HUNOK EURÓPA KAPUJÁBAN - 23
A vándorlások okai - 24.
Közép-Európa a hunok megjelenése előtt - 25.
A kontinuitás kérdése - 27
A földbe rejtett kincsek kora - 29.
IV. SZÍNRE LÉPNEK A HUNOK - 34.
Az inogó római birodalom - 34.
A gótok leigázása - 37.
A hadrianopoliszi csata - 40.
A Duna vonalánál... - 45.
...és a Tisza mellékén - 47.
V. A HUNOK A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN - 49.
Külpolitikai akciók - 49.
A margumi békekötés - 51.
VI. ATTILA KORA - 58.
Újabb támadások Bizánc ellen - 58.
Egy utazás „Hunnia” területén - 61.
Életképek - 66
Attila, az uralkodó - 71.
Attila, az ember - 77.
Attila utolsó hadjáratai - 81.
Gallia - 83.
Itália - 86.
Attila halála - 87.
VII. ATTILA A MONDÁKBAN - 91.
A Nibelung-ének és az Eddák - 93.
Isten kardja - 95.
Attila megvívja Aquileia városát - 96.
A csodaszarvas-monda - 97.
Laó pápa megmenti Rómát - 98.
VIII. A HUNOK ÁLTALÁNOS JELLEMZÉSE - 100.
A társadalom gazdasági alapjai - 104.
A lótartás - 106.
A lakásviszonyok - 109.
A fegyverzet - 111.
A házieszközök, a mindennapi élet - 115.
Az öltözködés - 117.
Az élelmezés - 119.
A társadalom - 120.
IX. A RÉGÉSZETI HAGYATÉK KÉRDÉSE - 123.
A nagyszéksósi kincs - 126.
„Attila kincse” - 132.
AZ UTOLSÓ FELVONÁS - 135.
UTÓSZÓ - 137.
FÜGGELÉK - 139
Időrendi táblázat - 139.
Glosszárium - 141.
Irodalom - 152.

Autor:Laszlo Szekeres.
Izdavač:Izdavački Zavod Forum,Novi Sad 1985.
Format:18cm x 15cm.
Broj Strana:156 strana,tvrd povez.

U knjizi smo govorili o jednom od najprometnijih perioda u istoriji Karpatskog basena, a unutar njega i današnje Vojvodine. Bio je to period u istoriji koji, iako postoje pisani zapisi, ali, kao što smo videli, ne daje zadovoljavajući odgovor na pitanja koja se postavljaju. Ima još mnogo otvorenih problema, detalja koje treba razjasniti, a pored istorijske nauke, arheologija ima mnogo posla. Pitanje je koliko je naš region, Vojvodina, do sada preduzeo i ispunio u pogledu istraživanja.

U poslednjih sto godina, otkako su prema nama aktivna arheološka istraživanja tokom perioda seobe, Huni su bili u fokusu interesovanja gotovo bez prekida. Međutim, iskopavanja su uglavnom vršena na najčešćim avarskim grobljima velikih razmjera, dok je iskopavanje takozvanih kasnosarmatskih lokaliteta koji datiraju iz perioda Hunkora ili Huna ostalo prilično zanemareno.

Ako ispitamo strateško stanje našeg kraja (u smislu kasnog hunskog carstva), lako možemo zaključiti da je njegov položaj idealan: (vojvođanski) odsek Dunava prema Vizantiji bio je jedan od najvažnijih delova zajedničke granice . Doseljavanje Huna se takođe dešavalo na ovim prostorima. Duž donjeg toka Tise bilo je centralno sedište Huna, današnji delovi Bač-Kiškuna, s obzirom na već pronađen sarmatski sistem bedema, svakako su odigrali određenu ulogu u organizovanju naselja i kasnije uspostavljenom odbrambenom sistemu . Uprkos svemu ovome, koliko god to zvučalo čudno, na teritoriji današnje Vojvodine nije iskopano susedno hunsko groblje ili izrazito hunsko naselje. Istina na drugom mestu. Nalazi o kojima vojvođanski arheolozi danas vode evidenciju uneti su u muzeje sa ukupno deset lokaliteta. U muzejskim skladištima postoji niz nalaza koji čekaju dublju istragu. Osim ispitivanja starijeg materijala, naravno, trebalo bi pojačati i iskopavanje čiji bi cilj bio istraživanje Huna. Kao polazna osnova za dalja istraživanja u ovom pravcu, čini se da je već pominjani Makospar, južno od Zente, posebno pogodno područje, gde se pre deset godina dogodilo veliko iskopavanje ambulante, i gde još ima šta da se istraži. Ovde ima još mnogo prijatnih iznenađenja za arheologe. Na drugom mestu, oko Novih Banovaca, ima se mnogo toga sakriti u zemlji. Ovde, u severnom podnožju Fruške gore, gde je rimsko vojno putovanje koje je nekada počelo iz Sirmijuma i vodilo do Dunava, već prikupljen čitav niz karakterističnih predmeta Hunkor u obliku nasumičnih nalaza. Pronađene su tipične hunske cikade i fibule gotskog ukusa.

Inače, materijalno nasleđe naroda koji su bili podložni Hunima ili su preživeli Hune značajnije je od nasleđa vladajućih Huna. Prvo migracijsko groblje iskopano u Bačkoj takođe je pripadalo gotičkom ili skajrijanskom (Monostorszeg). U Kovinu, Adorjanu, Sremskoj Mitrovici i Kormadinu kod Zimona, nesumnjivo su izronila groblja Gepida.

Završimo rekavši da je društveno podržano istraživanje ohrabrujuće i da ovaj rad ponovo skreće pažnju sa daljeg istraživanja na dalje istraživanje.